anikó és artúr

Gimesi Dóra: Csomótündér

Kormos István. Mesék Vackorról ("Egy szó ott mást követett, dörmögtek épp eleget, s szavuknak csak vége lett, s azt mondta akkor az öreg Mackor: - Ha menne Vackor, jól van, mehet.")

Leszkai András: Moha bácsi meséi

Eef Rombaut: Szívszerelem

„...Nekem a család annak az állandó érzetét adja, hogy minden működik, minden a helyére kerül. Mint a gyerekkori tetrisz játékban: különböző formák, de szépen összeillenek, mert kiegészítik egymást. Sorra gyűrik le, szüntetik meg a sorokat, ahogy halad az életünk, és jönnek elénk különböző élethelyzetek. Az a közösség, ahol a legjobban működik az érzelmi és a fizikai „munkamegosztás”: nincs időveszteség, mert ismerjük egymást, és nincs játszmázás, hatalmi harc, mert senkit nem érdekel. Mindenki a helyén van, és elégedett vele, miközben mégis változunk, és változik a köztünk lévő kapcsolat is, de nem a lényeges elemeiben.

Szép kis család

(Christine Nöstlinger)

Egyszer olvastam egy cikket, amelyben az egyedülálló újságíró megállapította egy baráti összejövetel kapcsán, hogy minden feleség a férjét szidta, mert nincs eleget otthon, nem segít a gyerekek körül, semmilyen házimunkát nem végez, és egyébként is, semmit nem lehet rábízni, mert ügyetlen, hanyag, ami azért is érthetetlen, mert a munkahelyén meg mindent talpraesetten megold. Mindez arra döbbentette rá a cikkírót, hogy még mindig jobb egyedül, mint egy olyan párkapcsolatban, amilyenben az általa ismert házaspárok élhetnek. Gondolatébresztő írás volt, én is magamba néztem rögtön, s megállapítottam, hogy hát igen, minimum a morgás bűnében vétkes vagyok magam is.

recenziók a gyerek- és a felnőttirodalomból avagy Anikó és Artúr